voy viviendo mi vida, haciendo mis cosas, caminando mis calles, y veo la gente en el autobus, las modelos de los anuncios de ropa interior, las calles tranquilos y quietos, y siento que todo el mundo tiene su vida secreta que choca con el mio, sin importancia o sentido, pero con algunos mensages escondidos, que yo no se, pero pienso que tampoco hay que saberlos o entenderlos. Sino vivirlos...
una parte mia siempre queda con ellos, con la gente que veo o escucho por un segundo, con las cosas que paso al lado. Un parte mia siempre se queda alla, y vive con ellos su vida, pero estas otras vidas son solamente igualmente imposibles que la de nuestro mundo "real".
pero estas otras vidas ahora empiecan a escribir un diario:
-
élem az életem, csinálom a dolgaim, sétálok az utcákon és látom az embreket a buszokon, a modelleket a fehérneműreklámokban, a nyugodt, mozdulatlan utcákat, és úgy érzem, hogy ezeknek a dolgoknak valahol a titkos életük összeütközik az enyémmel, ha jelentősség vagy bármi értelem nélkül is, de ennek megvan a maga eldugott üzenete, amit én nem ismerek, de amit nem is ismerni kell. Hanem élni...
egy kis darab belőlem úgyis mindig velük marad, az embrerekkel, akiket egy perce látok vagy hallok, a dolgokkal, amik mellet elvisz az utam. Egy kis darabom mindig velük kezd élni, amely sok másik élet csak pont ugyanolyan lehetetlen, mint az "igazi" életünk.
de ez a sok másik élet most naplót kezd írni:
